Ének letöltése, nyomtatása Ezek a rövid énektanítói elmélkedések a tartalom hétköznapi-bibliai útját járják, talán egy kissé egyedi módon. Szöveg és zene – mint két összekulcsolt kéz – hordozzák az imádságot. Csak az a kérdés. látjuk-e, érjük-e? Talán leginkább az evidens dolgok nem maguktól értetődők. Merjünk kérdezni, merjünk utána járni! Kurgyis András
Meditáció 1.Zsoltár – „De gyönyörködik az Úr törvényében.”
Ez a zsoltár, az utolsó 150. zsoltárral keretezi a Zsoltárok könyvét – mint énekkönyvet is -, amolyan „aranykeret”. A szerető Istenhez, a törvényhez igazodni, viszonyítani csodálatos dolog. Ez életünk alapja. Ezt erősítheti a dallam pentaton volta keretként, az első és utolsó sorban. Olyan, mint egy gyermekdal. Ahogy a törvény alap, úgy alapja a hangsoroknak a pentatónia – legalább is a magyar zenében -, amely a szomszédos hangok közötti lépés-ugrásaival is zárt, kerek egység. A „Kétféle életút” cím sejteti, hogy nem csak elvekről van szó, hanem mindennapi gyakorlati kérdésekről is. Igen gyakori a kétfelé sántikálás életformája, ahogy a rossz választás eredményeként a rossz út is!
De hogy lehet a törvényt jónak látni, annak örülni? Úgy, hogy benne látjuk a szerető Istent. Az Istenhez vezető út ugyanis nem úgy járható, hogy a törvények megcselekvése elvezet az Úrhoz, hanem fordítva, kéz a kézben az Úrral értelmet nyer a törvény, s tudunk vele mit kezdeni. Így lesz a törvény az életre vezető útjelzővé. Márpedig az Istennek lehet örülni, benne gyönyörködni. Mindig látni kell, látni lehet a Törvényben a Törvényadót. Ez a boldogság kulcsa. A boldogmondások mindig szíven ütnek már az Ószövetségben is, talán ott különösen. Ezt példázza a jeremiási víz mellé ültetett jó fa képe, mely mindig gyümölcsözik. Ez a dolgok jó véghez menetele.
A másik oldal, a gonosz, csak pelyva, amely a földművelés jólismert mellékterméke. Az igazak közé nem való. Az Isten igazságszolgáltatása kettős, itt lenn is, és majd odaát is, az Isten színe előtti örökélet megvalósulása. A gonosz sorsa a céltalanság már itt a földi létben. Minden Istené, de „Istennek nem kell az ő dolguk”
Ez a zsoltár, az utolsó 150. zsoltárral keretezi a Zsoltárok könyvét – mint énekkönyvet is -, amolyan „aranykeret”. A szerető Istenhez, a törvényhez igazodni, viszonyítani csodálatos dolog. Ez életünk alapja. Ezt erősítheti a dallam pentaton volta keretként, az első és utolsó sorban. Olyan, mint egy gyermekdal. Ahogy a törvény alap, úgy alapja a hangsoroknak a pentatónia – legalább is a magyar zenében -, amely a szomszédos hangok közötti lépés-ugrásaival is zárt, kerek egység. A „Kétféle életút” cím sejteti, hogy nem csak elvekről van szó, hanem mindennapi gyakorlati kérdésekről is. Igen gyakori a kétfelé sántikálás életformája, ahogy a rossz választás eredményeként a rossz út is!
De hogy lehet a törvényt jónak látni, annak örülni? Úgy, hogy benne látjuk a szerető Istent. Az Istenhez vezető út ugyanis nem úgy járható, hogy a törvények megcselekvése elvezet az Úrhoz, hanem fordítva, kéz a kézben az Úrral értelmet nyer a törvény, s tudunk vele mit kezdeni. Így lesz a törvény az életre vezető útjelzővé. Márpedig az Istennek lehet örülni, benne gyönyörködni. Mindig látni kell, látni lehet a Törvényben a Törvényadót. Ez a boldogság kulcsa. A boldogmondások mindig szíven ütnek már az Ószövetségben is, talán ott különösen. Ezt példázza a jeremiási víz mellé ültetett jó fa képe, mely mindig gyümölcsözik. Ez a dolgok jó véghez menetele.
A másik oldal, a gonosz, csak pelyva, amely a földművelés jólismert mellékterméke. Az igazak közé nem való. Az Isten igazságszolgáltatása kettős, itt lenn is, és majd odaát is, az Isten színe előtti örökélet megvalósulása. A gonosz sorsa a céltalanság már itt a földi létben. Minden Istené, de „Istennek nem kell az ő dolguk”
Ezek a rövid énektanítói elmélkedések a tartalom hétköznapi-bibliai útját járják, talán egy kissé egyedi módon. Szöveg és zene – mint két összekulcsolt kéz – hordozzák az imádságot. Csak az a kérdés. látjuk-e, érjük-e? Talán leginkább az evidens dolgok nem maguktól értetődők. Merjünk kérdezni, merjünk utána járni! Kurgyis András
Meditáció 1.Zsoltár – „De gyönyörködik az Úr törvényében.”
Ez a zsoltár, az utolsó 150. zsoltárral keretezi a Zsoltárok könyvét – mint énekkönyvet is -, amolyan „aranykeret”. A szerető Istenhez, a törvényhez igazodni, viszonyítani csodálatos dolog. Ez életünk alapja. Ezt erősítheti a dallam pentaton volta keretként, az első és utolsó sorban. Olyan, mint egy gyermekdal. Ahogy a törvény alap, úgy alapja a hangsoroknak a pentatónia – legalább is a magyar zenében -, amely a szomszédos hangok közötti lépés-ugrásaival is zárt, kerek egység. A „Kétféle életút” cím sejteti, hogy nem csak elvekről van szó, hanem mindennapi gyakorlati kérdésekről is. Igen gyakori a kétfelé sántikálás életformája, ahogy a rossz választás eredményeként a rossz út is!
De hogy lehet a törvényt jónak látni, annak örülni? Úgy, hogy benne látjuk a szerető Istent. Az Istenhez vezető út ugyanis nem úgy járható, hogy a törvények megcselekvése elvezet az Úrhoz, hanem fordítva, kéz a kézben az Úrral értelmet nyer a törvény, s tudunk vele mit kezdeni. Így lesz a törvény az életre vezető útjelzővé. Márpedig az Istennek lehet örülni, benne gyönyörködni. Mindig látni kell, látni lehet a Törvényben a Törvényadót. Ez a boldogság kulcsa. A boldogmondások mindig szíven ütnek már az Ószövetségben is, talán ott különösen. Ezt példázza a jeremiási víz mellé ültetett jó fa képe, mely mindig gyümölcsözik. Ez a dolgok jó véghez menetele.
A másik oldal, a gonosz, csak pelyva, amely a földművelés jólismert mellékterméke. Az igazak közé nem való. Az Isten igazságszolgáltatása kettős, itt lenn is, és majd odaát is, az Isten színe előtti örökélet megvalósulása. A gonosz sorsa a céltalanság már itt a földi létben. Minden Istené, de „Istennek nem kell az ő dolguk”
Ez a zsoltár, az utolsó 150. zsoltárral keretezi a Zsoltárok könyvét – mint énekkönyvet is -, amolyan „aranykeret”. A szerető Istenhez, a törvényhez igazodni, viszonyítani csodálatos dolog. Ez életünk alapja. Ezt erősítheti a dallam pentaton volta keretként, az első és utolsó sorban. Olyan, mint egy gyermekdal. Ahogy a törvény alap, úgy alapja a hangsoroknak a pentatónia – legalább is a magyar zenében -, amely a szomszédos hangok közötti lépés-ugrásaival is zárt, kerek egység. A „Kétféle életút” cím sejteti, hogy nem csak elvekről van szó, hanem mindennapi gyakorlati kérdésekről is. Igen gyakori a kétfelé sántikálás életformája, ahogy a rossz választás eredményeként a rossz út is!
De hogy lehet a törvényt jónak látni, annak örülni? Úgy, hogy benne látjuk a szerető Istent. Az Istenhez vezető út ugyanis nem úgy járható, hogy a törvények megcselekvése elvezet az Úrhoz, hanem fordítva, kéz a kézben az Úrral értelmet nyer a törvény, s tudunk vele mit kezdeni. Így lesz a törvény az életre vezető útjelzővé. Márpedig az Istennek lehet örülni, benne gyönyörködni. Mindig látni kell, látni lehet a Törvényben a Törvényadót. Ez a boldogság kulcsa. A boldogmondások mindig szíven ütnek már az Ószövetségben is, talán ott különösen. Ezt példázza a jeremiási víz mellé ültetett jó fa képe, mely mindig gyümölcsözik. Ez a dolgok jó véghez menetele.
A másik oldal, a gonosz, csak pelyva, amely a földművelés jólismert mellékterméke. Az igazak közé nem való. Az Isten igazságszolgáltatása kettős, itt lenn is, és majd odaát is, az Isten színe előtti örökélet megvalósulása. A gonosz sorsa a céltalanság már itt a földi létben. Minden Istené, de „Istennek nem kell az ő dolguk”